2003/2004. X. JUBILEUMI TANÉV: KÜLDETÉSÜNK

A jubileum célja, hogy a 10. évfordulónkat méltó módon ünnepeljük, nem "csak" "valami nagyot mutatva" szervezzük, hanem

· kapcsolódva már meglévő, szokásos éves programjainkra, nyugodt, elmélyült felkészülést tegyen lehetővé, "a hétköznapok munkájában is ünnepelve";

· a belső seregszemle és szülői bemutatkozás mellett, egyszerre erősíti tanárban, diákban és szülőben a közös küldetéstudatot;

· minél több diák és tanár kreativitását felszabadítva, és kisebb csoportokat a közös feladatban összehozva;

· szeretnénk kifejezetten külső missziónkat teljesíteni olyan nyitott programokkal, melyek a várost és térséget is talán meg tudják "szólítani" sokrétű, városban tartott, színes programokkal;

· melyek egyben a keresztény nevelést egészében hozzák közelebb az érdeklődőkhöz;

· kapcsolódva így az egri főegyházmegye ezeréves jubileumi évéhez is.

A program alapelvei

· Világos értékközvetítés vállalása a keresztény, magyar, európai értékek mentén;

· A program az egész éven keresztül vonul, ráépül a kialakult éves programunkra. A központi rendezvényen sem cél "minden" felvonultatása, inkább kevesebb egyéni és több közös, egymásra építő rész;

· Résztvevők: összes korosztály megmozgatása, lehetőleg keverten, így a végzettek, tanárok és szülők is.

Szolgálja küldetésünk elmélyítését a Jezsuita Rend 34. Általános Rendgyűlésen elfogadott "Krisztus küldetésének szolgái" című, 2. fejezetéből való részlet.

* * *

HIT, KULTÚRA ÉS IGAZSÁGOSSÁG

39 17. Bár pozitívan értékeljük a vallásokat és a kultúrákat, elismerjük, hogy - a "keresztény Nyugat" történelmi valóságát is beleértve - valamennyi módot talált arra is, hogy elzárkózzék az Istentől adott igazi szabadság elől. Igazságosság csak a kultúra átformálásából születve virágozhat, mert az igazságtalanság kulturális magatartásokban és gazdasági struktúrákban gyökeredzik. Az Evangélium és a kultúrák közötti párbeszédnek a kultúra szívében kell történnie. Olyan emberek dialógusának kell lennie, kik egymás iránt tisztelettel viseltetnek, és együtt törekszenek közös emberi és társadalmi szabadságra. Ily módon az Evangéliumot is új fényben fogjuk látni: gazdagabb lesz, megújul, sőt átalakul. Maga az Evangélium, a mindig régi és mindig új Ige, a dialógus által hatol bele az emberiség családjának lelkébe és szívébe.

40 18. Egyszóval, nem létezhet Isten Országának hathatós hirdetése, hacsak nem visszük bele az Evangéliumot egy társadalom központjába úgy, hogy az megérintse fényével annak strukturális, kulturális és vallási vonásait.

41 - Akkor folytathatunk eredményes dialógust más hagyományok követőivel, ha közösen elkötelezzük magunkat a nép kulturális és társadalmi életének átalakítására.

42 - Az emberi kultúrák átalakításához szükséges az azokat ihlető vallásokkal folytatott párbeszéd és, ennek megfelelően, az ezeket a kultúrákat strukturáló társadalmi helyzettel való foglalkozás.

43 - Ha hitünk Istenre és a világban megvalósuló Isteni igazságosságra irányul, akkor nem valósíthatjuk meg ezt az igazságosságot anélkül, hogy ne figyelnénk ugyanakkor a társadalmi élet kulturális dimenzióira és arra a módra, ahogy egy meghatározott kultúra fogja fel a vallási transzcendenciát.

44 19. Ma világosan látjuk:

Nincs hit-szolgálat

az igazságosság előmozdítása,

a kultúrákba való beágyazódás,

a más vallások vallási tapasztalatai iránti nyitottság nélkül.

Nincs igazságosság-előmozdítás

hitünk közlése,

kultúrák átalakítása,

más hagyományok követőivel való együttműködés nélkül.

Nincs inkulturáció

másokkal való hit-közlés,

más hagyományokkal folytatott dialógus,

az igazságosság iránti elkötelezettség nélkül.

Nincs dialógus

hitünk másokkal való megosztása,

kultúrák kiértékelése,

az igazságosság iránti gond nélkül.

KÜLDETÉSÜNK ÉS A KULTÚRA

A 34. Általános Rendgyűlésen 4. fejezetéből

75 1. A 34. Általános Rendgyűlésen résztvevő jezsuiták Ázsia, a kelet-európai volt kommunista országok, az európai közösség, Afrika, Észak-Amerika, Ausztrália és Latin-Amerika kultúráiból jöttek össze. Ez növelte bennük a világban és Társaságunkban létező kultúrák különbözőségének tudatát, és ráébresztette őket arra, hogy ki kell fejtenünk az evangélium és kultúra téma fontosságát küldetésünk betöltésében[1].

76 2. Az elmúlt években az Egyház ezt a témát figyelmének egyik központjává tette. VI. Pál pápa írta, hogy "az evangélium és a kultúra közötti szakadás kétségkívül korunk tragédiája"[2]. Nemrégen II. János Pál pápa az inkulturációt jelölte meg, mint az Egyház teljes evangelizáló küldetésének egyik alapvető vonását, és hangoztatta az evangélium és az általa érintett kultúrák közötti kölcsönhatást. A keresztény üzenet nyitott minden kultúra felé, nem kötődik egy kultúrához sem, és az inkulturáció folyamata által válik minden egyes emberi személy számára hozzáférhetővé. Az inkulturáció által az evangélium valami újat visz bele a kultúrába, és a kultúra valami újjal gazdagítja az evangéliumot:

"Az inkulturáció által az Egyház beletestesíti az evangéliumot a különböző kultúrákba, és egyidejűleg bekapcsolja ezeket a népeket, kultúráikkal együtt, a saját közösségébe. Az Egyház átadja nekik saját értékeit, és egyidejűleg átveszi a kultúrákban már létező értékes elemeket, és belülről megújítja a kultúrákat."[3]

77 3. Krisztus evangéliumát egy emberi kultúrába inkulturáló folyamat a megtestesülésnek egy formája: általa az Isten Igéje az emberek változatos tapasztalati világában testet ölt. Ezáltal az Isten Igéje lakóhelyet választ az emberek családjában (vö. Jn 1,14). Amikor az Isten Igéje a kultúra szívébe beleágyazódik, hasonlóvá lesz a maghoz, mely a körülötte levő földből szívja táplálékát, és így növekszik éretté. Az inkulturációt kapcsolatba hozhatjuk a Húsvéti misztériummal is: az evangélium felszabadító hatása alatt a kultúrák megszabadulnak negatív elemeiktől, és belépnek Isten Országának szabadságába. Az evangélium prófétai módon kihív minden kultúrát, hogy távolítson el mindent, ami akadályozza az Isten Országának igazságosságát. Az evangélium inkulturációja azt jelenti, hogy hagyjuk, hogy az Isten Igéje kifejtse erejét az emberek életében, anélkül, hogy egyidejűleg rájuk kényszerítenénk idegen kulturális tényezőket, melyek megnehezítenék számukra Isten Igéjének igazi befogadását. "Evangélizáció lehetetlen inkulturáció nélkül. Az inkulturáció egzisztenciális dialógus az élő emberek és az élő evangélium között"[4].

78 4. Ez a folyamat mindig az Egyház életének részét képezte: az első keresztény századokban az Egyház oly módon hirdette hitét, ahogyan azt a hellenista kultúra be tudta fogadni, és egyben ennek a kultúrának formáját öltötte magára. Eredetileg a zsidó és keresztény világon kívül született felismerések helyet találtak a kereszténység szívében. Hasonló folyamat valósul meg ma a világ számos részében, amikor bennszülött kultúrák képviselői, a nagy vallási hagyományok és a kritikus modernség oly felismeréseket hoznak, melyeket az Egyháznak figyelembe kell vennie a keresztény élmény és különböző más élmények közötti párbeszédben. Ily módon szerzi vissza az Egyház a mi korunkban azt a kreativitást, melyet első századaiban és evangelizáló munkájának legjobb pillanataiban mutatott.

79 5. Ma különleges kihívásokkal kell szembenéznünk, hogy képesek legyünk egy egzisztenciális dialógusra, azokban a kultúrkörökben, ahol jelen van az Egyház:

80 5.1 - A mai szekularizált kultúra, mely részben az Egyházzal szembeszállva fejlődött ki, gyakran kizárja elfogadott értékei köréből a vallásos hitet. Ennek következtében néhány kultúra, melyeket hajdan a keresztény hit alakított, változó mértékben elfordult a kereszténységtől, és olyan életformát fogadott el, mely peremre szorítja a keresztény értékeket. Gyakran megtörténik, hogy az emberek a vallásos hitet megosztottságokhoz és társadalmi szakadásokhoz vezető tényezőnek tekintik, melyből az emberiség már kinőtt, és ezért elvetik azt. Számos kortársunk nem tekinti az Egyházat az emberi problémák hitelt érdemlő magyarázójának.

81 5.2 - Ázsia nagy kultúrái, századokon át folytatott missziós tevékenység ellenére, még nem tekintik a keresztény hitet élően jelenlevőnek az ázsiai élmény szívében. A kereszténység általában elválaszthatatlanul kötődik a nyugati kultúrához, mellyel szemben az ázsiaiak bizalmatlanok. Ázsiában sok elkötelezett keresztény szakadást érez ázsiai kulturális élményeik, és az Egyházban még tapasztalt nyugatiasság között.

82 5.3 - Az egész világon a fokozódó urbanizáció milliókra rugó elszegényedett lakosságot teremt a nagyvárosokban. Ezek az emberek fájdalmas kulturális átalakulással küszködnek. Kivándoroltak falvaikból, és maguk mögött kellett hagyniuk hagyományos kultúráikat. Ugyanakkor ez az átalakulás egy új kulturális szintézist teremt, melyben a hagyományos bölcsesség elemei egybeszövődnek a népi szervezkedés és ünneplés új formáival…

Jezsuita küldetés és a kultúra

85 6. Mint jezsuiták, oly hitből élünk, mely Isten Országára irányul; az Isten Országa által pedig az igazságosság lesz a világot alakító valóság. Ezért mi jezsuiták hitünknek e sajátosságát visszük bele korunk vallásaival és kultúráival való párbeszédbe. "Krisztus küldetésének szolgái" című határozatunkban mondtuk, hogy "az a hit, mely az igazságosságot mozdítja elő, elválaszthatatlanul az a hit is, mely más hagyományokkal dialógust folytat, és az a hit is, mely kultúrákat evangelizál"[5]; hangoztattuk azt is, hogy az igazságosság, a dialógus és a kultúra evangelizálása elválaszthatatlan.

86 7. Ez nem csupán apostolkodási stratégia, melyre pragmatikus módon jöttünk volna rá, hanem Ignác élményéből forrásozó miszticizmuson alapszik. Ez a miszticizmus egyszerre irányít bennünket Isten misztériuma és Istennek a teremtett világban folytatott működése felé. Mind személyes hitéletünkben, mind szolgálatainkban, sohasem kérdés számunkra, hogy válasszuk vagy az Istent, vagy a világot: mindig a világban levő Istent választjuk, és azon fáradozunk, hogy tökéletesítsük a világot, hogy végül is teljesen Istenben létező világgá váljon[6].

"Ignác állítja, hogy az ember számára a teremtett világ életébe való beilleszkedés nélkül nincs hiteles Isten-keresés, és hogy másrészt az emberekkel vállalt minden szolidaritás és a teremtett világ iránti minden elkötelezettség nem lehet hiteles Isten felfedezése nélkül"[7].

87 8. A keresztre feszített és feltámadt Krisztust szolgáló Társaságunk küldetése azokhoz a módokhoz vezet minket, melyekkel Krisztus érezhetővé teszi jelenlétét a különböző emberi kultúrák élményeiben. Célunk ezzel az, hogy az evangéliumot Krisztus kifejezetten felszabadító jelenléteként mutassuk be. A mi dialógusunknak az emberek, főképpen a szegények iránti tiszteletből született pár-beszédnek kell lennie. Ezáltal a dialógus által részesedünk az ő kulturális és lelkiségi értékeiben, és eléjük tárjuk a mi saját kulturális és lelkiségi kincseinket, hogy így felépítsük az Isten Igéje által tanított és Pünkösdhöz hasonlóan a Szentlélek által éltetett népek közösségét. Nem szabad, hogy keresztény hitünk szolgálata szétrombolja munkaterületünk kultúrájának legjobb indításait, sem nem szabad e szolgálatnak kívülről jövő idegen ráerőszakolásnak lennie. Hit-szolgálatunk az irányba működjék, hogy egy kultúra szívéből fakadó fejlődés elvezesse azt az Isten Országába.

88 9. Küldetésünk végrehajtásánál ignáci hagyományunkból a következő egyszerű kritériumot hozzuk magunkkal: Ignác szerint személyes hitéletünkben akkor vagyunk a vigasztalás állapotában, amikor teljesen érezzük szívünkben Isten működését, és akkor vagyunk a vigasztalanság állapotában, amikor életünk ellenkezik Isten működésével. Hasonló a helyzet a kultúra evangelizálása érdekében kifejtett szolgálatunknál is: akkor lesz ez a vigasztalás szolgálata, amikor olyképpen végezzük, hogy felfedezzük Isten működési módját az illető kultúrában, és erősödik bennünk az isteni misztérium megérzése. Ellenkezőleg, igyekezeteink tévútra visznek, sőt romboló hatásúak lesznek, ha az Egyház által megszólított kultúrákban található isteni jelenlét magjai ellen működünk, vagy ha azt állítjuk, hogy csak nekünk van az Isten ügyeire szóló tulajdonjogunk.

89 10. Ez a belátás indított jezsuitákat arra, hogy igen pozitívan értékeljék azokat a vallásokat és kultúrákat, melyekben működtek. A korai jezsuiták iskoláikban a keresztény hitoktatást a klasszikus humanizmusban, művészetben és színjátszásban való neveléssel kötötték össze, hogy így növendékeiket jártassá tegyék úgy a hitben, mint az európai kultúrában. Ugyanez a belátás indította az Európán kívül működő jezsuitákat a bennszülött kultúrák iránti mély tiszteletre, valamint arra, hogy elkészítsék a helyi nyelvek szótárait és nyelvtankönyveit, és úttörő tanulmányokat végezzenek azokról a népekről, akik között működtek, és akiket igyekeztek megérteni...

Isten dialógusa a világgal

98 14. Isten prófétai szava, az evangélium folytatja azt a dialógust, melyet Isten kezdett minden emberrel, akik már részesednek a teremtéskor megkezdett egység misztériumában[8]. Ez az evangélium kifejezetten kapcsolatba hozza őket az üdvösség misztériumával. Isten "Krisztus Lelkének láthatatlan működése által" megnyitja szívüket a teljesség misztériumára, mely célként vár az emberiségre [9]…

100 17. Isten üdvözítő misztériuma szolgálatának egyik módja a dialógus. Ez egyenlő társak között folytatott lelki társalgás, mely megnyitja az embereket önazonosságuk magjára. Ilyen dialógus által kapcsolatba kerülünk Isten működésével más emberek életében, és elmélyítjük az isteni működés iránti érzékünket: "A dialógus által jelenlevővé tesszük Istent körünkben; mert amikor a dialógusban megnyílunk egymás felé, megnyílunk az Isten felé is"[10]. Igyekszünk képessé tenni az embereket, hogy felismerjék Isten jelenlétét kultúrájukban, és segíteni őket, hogy ők is evangelizáljanak másokat. A dialógus szolgálatát abban a tudatban végezzük, hogy Isten munkálkodása megelőzi a mi munkálkodásunkat. Nem mi vetjük el jelenléte magját; Ő már megtette ezt a kultúrában. Ő már gyümölcsözteti ezt a magot, átölelvén a teremtés művének egész sokféleségét; a mi szerepünk az, hogy együttműködjünk ezzel az isteni működéssel...

Küldetésünk és a kritikus posztmodern kultúra

103 19. A fentebbiek állnak az olyan kultúrákra is, melyekben nehéz dialógust folytatnunk azokkal, akik azt hiszik, hogy már kinőttek a kereszténységből és minden más vallásos elkötelezettségből. Különös figyelmet kell szentelnünk ezeknek az embereknek, mert világszerte nagy a befolyásuk. Egyes kultúrákban annyira hajlamosak az emberek a vallási hitnek a privát és személyes szférára való korlátozására, sőt arra, hogy azt furcsa különcségnek tartsák, hogy nehéz elérni azt, hogy az evangélium "éltesse, irányítsa és egyesítse" a mai szekularizált kultúrát[11]. Látjuk, hogy számos kortársunk véleménye szerint sem a keresztény hit, sem semmiféle más vallásos hit nem tesz jót az emberiségnek.

104 20. Nem szükséges itt kifejtenünk az ilyen körülmények közötti munka problémáit, hiszen az evangélium és a modern, illetve poszt-modern kultúra közötti mezsgye keresztülvonul mindegyikünk szívén. Minden jezsuita elsősorban önmagában találja magát szemben a hitetlenségre való indítással; csak akkor leszünk képesek másoknak Isten valóságáról beszélni, ha foglalkozunk ezzel a bennünk lévő dimenzióval. Továbbá nem tudunk másokkal beszélni, ha az általunk használt vallásos nyelvezet teljesen idegen számukra: a szolgálatunkban felhasznált teológia nem hagyhatja figyelmen kívül a modern kritikus kérdések szemszögét, melyek a mi életünk kereteit is képezik. Csak ha a saját Isten-élményünket és Isten-felfogásunkat értelmesen tudjuk megfogalmazni, mondhatunk korunk agnosztikusainak olyasmit, ami értelmesnek tűnik…

105 22. A kereszténység utáni környezetben történő inkulturált evangelizációnak nem az a célja, hogy a modernség látóköréhez alkalmazva elvilágiasítsa vagy elvizenyősítse az evangéliumot, hanem az, hogy gyakorlati tanúságtétel és dialógus által bevezesse Isten lehetőségét és valóságát. El kell ismernünk, hogy ma az emberiség a tudományban sok választ tud találni olyan problémákra, melyekre régebbi nemzedékek a vallástól vártak választ. Egy uralkodó szekularizált környezetben hitünk és annak megértése sokszor megszabadul esetleges kulturális bonyolultságoktól, és ennek következtében megtisztul és elmélyül.

106 23. Az egyetlen eredményes kiindulópont az, hogy egy szekularizált és kritikus kultúrában keresztények és nem-hívők közös élményükön belül kezdenek gondolkodni tisztelettel és barátian. Ha ateisták és agnosztikusok iránti szolgálatunk nem lesz közös kérdésekkel foglalkozó egyenlő partnerek dialogizáló találkozása, akkor üres lesz. Ennek a dialógusnak az alapja az életben való osztozkodás, az emberi fejlődés és felszabadulás érdekében történő cselekvésre való elkötelezettségben való osztozkodás, valamint az értékekben való osztozkodás és közös emberi élményekben való osztozkodás[12]. Dialógus által a modern és poszt-modern kultúrákat felhívhatjuk arra, hogy megnyíljanak olyan megközelítések és élmények felé, melyek, bár az emberi történelemben gyökereznek, újak az ő számukra. Ugyanakkor a korunkbeli kritikus kultúrát tekintetbe vevő teológia segítheti az embereket abban, hogy felfedezzék az immanencia határait és a transzcendencia emberi szükségességét.

107 24. El kell ismernünk, hogy Krisztus evangéliuma mindig ellenállásra talál; kihívást jelent az emberek számára, és az ész, a szív és a viselkedés megtérését követeli. Nem nehéz meglátni, hogy a gyakran egyoldalúan racionalista és szekularizált hangvételű modernista, tudományos és technológiai kultúra rombolóan hathat az emberi és lelki értékekre. Ignác a Két Zászlóról szóló elmélkedésben világosan megmutatja, hogy Krisztus hívása mindig gyökeresen ellenkezik olyan értékrenddel, mely elutasítja a lelki transzcendenciát és önző életstílust mozdít elő. A bűn mindig társadalmilag fejeződik ki. Áll ez a kegyelem által adott ellen-tanúságtételre is: ha a keresztény élet nem különbözik világosan a szekularizált modernség értékeitől, nem lesz semmi különös mondanivalója. Az egyik legfontosabb szolgálat, melyet korunk kritikus kultúrájának tehetünk, abban áll, hogy megmutatjuk, hogy a világban uralkodó strukturális igazságtalanság a globális hatású hatalmas modern kultúra által előmozdított értékrendekben gyökeredzik.

Változás és remény

109 25. Jezsuita hagyományunkhoz tartozik, hogy belekapcsolódunk minden emberi kultúra változásába, amikor emberek újra kezdik alakítani társadalmi viszonyaikat, kulturális örökségüket, intellektuális terveiket, a vallásra, az igazságra és erkölcsiségre vonatkozó kritikus nézőpontjaikat, egész tudományos és technológiai önismeretüket és azt a világot, melyben élnek. Mi elkötelezzük magunkat, hogy különböző kontextusokban kísérőül szegődjünk azokhoz az emberekhez, kik kultúrájukkal együtt nehéz változásokon mennek keresztül. Elkötelezzük magunkat arra, hogy a hit szolgálatára és az igazságosság előmozdítására szóló küldetésünkön belül kidolgozzuk egy inkulturált evangelizáció dimenzióját...