Magis és a csónak

Évkezdő gondolatok

Tavaly az osztályommal ballagási mottóul Jézus szavait választottuk. Evezz a mélyre – mondja Péternek és teszi ezzel a lelkek halászává. Az ide évnyitót megelőző egyik estén a most elballagottakkal voltunk együtt és azzal mérgesítettem őket, hogy amint mi feltettük a régi csónakot emlékként a sportcsarnok tetejére, nekik Zalán bácsi ki tolókocsijával kellene ezt megtenniük, hiszen „jelképként” ez kapcsolódott hozzájuk: legyen tehát a jelszavuk a „Gurulj tovább!”

Bárhogyan is, de szükségünk van minden évben egy kulcsszóra, mely valahogy kifejezi éves célkitűzéseinket, terveinket. A nyári előkészületben a 2004/2005-ös tanév mottójául a „magis-t” választottuk. Tavaly, a jubileumi évben visszatekintettünk mindarra, ami megszületett az elmúlt tíz évben. Végiggondoltuk, hogy mit miért teszünk, honnan ered, mit szeretnénk elérni vele. Idén kissé előre tekintünk: hogyan lehet minden nap valami kicsiben jobban tenni munkánkat, kicsivel több szeretettel, kicsivel több türelemmel. Ez a szent ignáci magis lelkisége!

Mi a Te célod, kedves olvasó? Mi az, ami most lelkesít, ami erőt ad, ami értelmet ad a mindennapoknak? Mi az, amire azt mondanád majd 2005 nyarán, hogy megérte ez elmúlt év munkája? Azt hiszem, hogy nem is lehet élni anélkül, hogy válaszolni igyekeznék a kérdésekre. Bár nem könnyű. Legyen segítségünkre Péter és Jézus találkozásának története (Mt. 4,19 kk).

Képzeld magad a történetbe. Péter és társai nekiindultak, hogy megkeressék aznapi kenyerüket családjaiknak. Ott élt bennük a vágy a halfogásra, ami az életet jelentette számukra. S mégis, a történetünk kezdetén éppen visszatérnek fáradtan, sikertelenül, láthatóan kiábrándultan. (Volt már igazán elkedvetlenítő rossz jegyed, fájdalmat okozó csalódás barátod részéről, vagy mikor úgy érezted, hogy szüleiddel nem sikerül megértetned magad? Ilyen lehetett Péterék állapota is.). Fáradtan, lemondóan tértek haza.

És ekkor megszólítja őket a mester. Már hallottak róla, már mesélték csodás tetteit, de talán nem ismerték még igazán. S ez a mester éppen hozzájuk, a megtépázott, elkeseredett csapathoz megy. Az ő „szégyenük és fájdalmuk” tárgyába, csónakjaikba száll be, hogy onnan szóljon a tömeghez. A fájdalom helye s gyógyítás és tanítás helye lesz egyszerre. Ők maguk is részeseivé lesznek a mester tanításából eredő erőnek, megtiszteltetésnek. (Volt már olyan jó barátod, aki meg tudott szólítani nagy bánatod idején? Aki elől nem kellett elbújni, szégyelned és megjátszanod magad gyengeségedben sem?) De Jézus tovább megy: ott ad feladatot Péteréknek, ahol kudarcot vallottak! Ellenkezzen? Elfogadja? „A te szavadra megteszem” – mondja Péter. Érezzük, hogy már megfogta őket Jézus személye, tekintetet. Ez a magis helye: ahol nemcsak túl tudok lépni sebemen, hanem éppen ez lesz a növekedésem kegyelmi helye!

Ekkor történhet meg a csodálatos halfogás. De ügyeljünk: a csodálatos szó azt is jelzi, hogy e csoda nem mindennap, nem automatikusan fog máskor megtörténni! Péter ráhagyatkozása Jézusra feltétel. Ez az a hit, mely kifejezi készségemet a növekedésre saját erőfeszítésemmel, de de mégsem várok, mégsem követelek. Egyszerűen kész vagyok elfogadni, ha Jézus ajándékként adja. Ekkor lesz gyümölcse igazán tettemnek. Elsősorban is a szembesülés önmagammal. Péter a csodában először is a saját gyengeségét, bűnösségét veszi észre – és indul el ezzel a tisztulás útján. Ebből pedig már „magától” következik, hogy meghalljam és elfogadjam a meghívást Jézus követésre és elköteleződjek mellette. Leteszem félelmeim és elindulok az úton – Vele.

Idei Évtémánk a magis: világosabb célt, mélyebb értelmet, személyesebb elkötelezettséget adni minden tettemnek. Szembe szállni a „véletlennek”, az ahogy esik úgy puffan sodródásának, vagy annak, hogy azért teszek valamit, mert mások is azt teszik, vagy mert azt mondja a szabály.

Ebben az évben szeretnénk, ha diákok, tanárok és szülők tudatosabban élnénk meg mindennapjainkat. Keresnénk a választ arra, hogy mit miért teszek? És lebegjen előttünk mindig Gimnáziumunk küldetésnyilatkozata. Ide, a szent ignáci gyökerekhez szeretnénk visszanyúlni. Ennek a fényében szeretnénk ebben az évben munkánkat lépésről lépésre átgondolni, javítani és felajánlani Istennek.

Légy Jézus társa azzal, hogy Te is magad alakítod életed a nagyobb szeretet forrása felé! S ha esténként jóleső fáradtsággal fekszel le, akkor tudhatod, hogy jó úton jársz. Akkor van miért hálád adnod Jézusnak. Ezt kívánom Neked az új tanévben!