A Jezsuita Gimnáziumban az Evangéliumra építve és Loyolai Szent Ignác lelki hagyatékából merítve készítjük fel a rábízott fiatalokat a felnőtt életre azáltal, hogy

 

·        JÉZUSHOZ VEZETJÜK őket, hogy megismerjék, szeressék és kövessék őt.

·        KIHÍVÁS ELÉ ÁLLÍTJUK diákjainkat, hogy a kiváló tanulmányi eredményt érjenek el, és felébredjen bennük az egész-életen át tartó tanulás vágya;

·        MELLETTÜK ÁLLUNK és bátorítjuk őket, hogy nyitottá váljanak a növekedésre, és így szellemileg felkészült, hívő emberekké váljanak, akik elkötelezettek a béke az igazságosság és a szeretet szolgálatára a helyi közösség, a nemzet és az emberiség nagy családja érdekében egyaránt.

 

 

PP/M/M23 küldetesnyilatkozat

 

"A jezsuita nevelés kiemelt célja, hogy minden egyes diák intellektuális fejlődése az Isten adta adottságok teljes kiteljesedéséhez vezessen. Ez azonban sosem azonos egyszerűen az ismeretek halmozásával vagy egy foglalkozásra való felkészüléssel, bár ezek is önmagukban fontosak és hasznosak keresztény vezetők nevelésekor. A végső cél azonban mégis a személy teljes, cselekvéshez vezető növekedése: Olyan cselekvésé, mely Jézus Krisztusnak, Isten Fiának, a másokért élő embernek szellemével és jelenlétével töltődik meg. A cselekvésnek e célja, mely a józan megértésen alapszik és a szemlélődés által kel életre, nyeri meg a diákot az önfegyelem és kezdeményezőkészség, integritás és megbízhatóság számára.... Célunk a másokért élő ember nevelése, aki személyiségében kiteljesedett, szakmájában kompetens, a növekedésre nyitott, vallásos, képes a szeretetre és az igazsághoz elkötelezett Isten Népének nagylelkű szolgálatában."[1]

 

KÜLDETÉSÜNK A MÁSOKÉRT ÉLŐ EMBER NEVELÉSE!

 

 

A JEZSUITA NEVELÉS ELVEI[2]

 

            a) A jezsuita nevelés eszményként a világ eredendő jóságát veszi alapul. Bízva az emberi élet értelmességében célja, hogy az emberi közösség minden egyes tagját Isten-adta adottságainak legteljesebb kifejlődéséhez segítse. Ennek szellemében maximális képességfejlesztésre törekszik intellektuális, képzeleti, érzelmi, kommunikációs és fizikai síkon. Eszménye a kiegyensúlyozott személyiség, aki az emberi közösség részeként kiemelkedő alkotói tevékenységre képes. A vallásos nevelés az egész képzést áthatja, és tudatosan mozdítja elő a hit és a kultúra közötti párbeszédet.

            b) A jezsuita nevelés fontosnak tartja, hogy minden tanulóval személyesen törődjön: felméri a lelki növekedés szakaszait és előírja a személyközpontú nevelést. Növekedés a személyes érettségben és függetlenségben nagymértékben függ a tanulói aktivitáson. Ennek érdekében támogatja az egyéni tanulást, a saját felfedezés és kreativitás lehetőségeit és a reflektáló magatartást. Minthogy a nevelés egy életünk végéig tartó folyamat, ezért a jezsuita nevelés arra törekszik, hogy elhintse a tanulásban lelt öröm és a megismerésre törekvés vágyát a fiatalban. E folytonos növekedésre való nyitottság különösen is fontos korunk gyorsan változó kultúrájában.

            c) Az érték-orientált jezsuita nevelés az erénnyel párosuló tudást szorgalmazza, ezt segítik az iskolai rendszabályok, a fegyelmi rend és az önfegyelemre vezetés. Mindez az elmélyült tudásra, szeretetre és ön-elfogadásra bátorít, míg a bűnt és annak következményeit a fejlődés akadályaként jelöli meg. A tanárok azzal segíthetik növendékeiket, ha készek őket kihívás elé állítani, hogy a diákok megtanulhassanak reflektálni saját tapasztalataikra. A realitással való kapcsolatban megtanulhatják felismerni a különböző hatásokat és kifejleszteni azt a kritikai képességet, amely tisztában a bűn szociális következményeivel és azzal, hogy személyek és társadalmi rendszerek megváltoztathatóak.

            d) E nevelés modellje Jézus, akit mindenki követhet akkor, ha életével másokat szolgál. Követni őt annyit jelent, mint szeretni, azaz megosztani vele és előmozdítani életének értékeit, amennyire csak lehetséges. A közösségben megtapasztalt hit és a fokozatos bevezetés az imába a személyes hitet kell, hogy előmozdítsa. Ez Jézus történeti személyére irányulva vezet ahhoz az elkötelezettséghez, amelyben őt utánozzuk, mint a "másokért élő embert".     
Szent Ignác felfogásában a Krisztus-követés mértéke a nagylelkűség. Akiben ez nincs meg, az alkalmatlan a lelkigyakorlatok végzésére, alkalmatlan az igazán elkötelezett keresztény életre. Az ő merész elgondolásában rendjének szabályai sem köteleznek bűn terhe alatt: itt minden nagylelkűségre van felépítve, a nagylelkű szeretetre, amely tettekben igazolja önmagát és valódiságát. Így lesz a jezsuita lelkiség másik jellemző vonása a Jézustól való érintettség, és közeli Krisztus-követés, amely az önmagát teljes bevetéssel odaadó, a nagylelkű tettben megnyilatkozó szeretetben valósul meg.

Szent Ignác a Krisztus Királyról szóló alapvető elmélkedésben két elvet vés övéinek lelkébe. Ez a két elv, két egyszerű igazság: az egyik szerint annak, aki a „magis”-ra, a „többre” törekszik, aki komolyan akarja venni Krisztus követését, igénytelenül kell élnie, és kevéssel kell beérnie; a másik az, hogy nagy dolgokat nem lehet alkotni anélkül, hogy a kényelmes, lusta és irigy ember kritikáját, gúnyját, gáncsoskodását, sőt üldözését magunkra ne vonnánk. Más szóval: nem tehet Istenért nagyot az, akinek nincs bátorsága nélkülözések és gyalázatok elviselésére, aki nem veti meg a vagyont és a tiszteletet. Krisztus ügyének története a múltban és a jelenben igazolja Szent Ignácnak ezt a meglátást: Ezzel a két elvvel állt vagy bukott el minden nagy elindulás és minden nagy tett Krisztusért.

            e) A cselekvő elkötelezettség szellemében a hitre nevelés az igazságosságot kell, hogy előmozdítsa. E hit felelősséget vállal azért, hogy minden személy lehetőséget kapjon teljes embersége megélésére. A társadalom vizsgálata és az igazságosság kérdése kapjon helyet a tanításban. Segítse diákjait annak felismerésére, hogy adottságaik olyan ajándékok, amelyeket az egész közösség javára kell fejleszteniük. A jezsuita iskola programja és jellege maga is tegyen konkrét módon tanúságot az igazságosságot előmozdító hitről. Így az iskola tegyen meg mindent azért, hogy valóban mindenki, így a szegények és hátrányos helyzetűek számára is elérhető legyen.            
Célunk a személyes döntésképességhez, illetve a demokratikus felelősségtudathoz való elvezetés. Ez feltételezi a fiatalok személyiségének tiszteletét. Ezért a diákok minden pozitív kezdeményezése és felelősségteljes cselekedete támogatást kell kapjon. A jezsuita iskola neveljen szolgálatra készen álló vezetőket, akik másokkal együtt képesek dolgozni Isten Országának szolgálatában.

            f) E nevelés apostoli eszköz az egyház küldetésében való szolgálatra és abban történő aktív feladatvállalásra készít fel. A „kereszténység-utáni” környezetben történő inkulturált evangélizációnak nem az a célja, hogy a modernség látóköréhez alkalmazva elvilágiasítsa vagy elvizenyősítse az evangéliumot, hanem az, hogy gyakorlati tanúságtétel és dialógus által bemutassa Isten valóságát.[3]

            g) Ösztönzi a magas szintű oktatást. Ebben a "kiválóság" nem annyira összehasonlítást jelent, hanem az egyéni adottságok minél teljesebb kibontakoztatását az élet minden szakaszában és a motivációt arra, hogy az ilyen módon növekvő adottságok mások javára legyenek hasznosítva. Ennek érdekében a nevelési erőfeszítések egy minél átfogóbb nevelést céloznak, a diák egész személyiségének formálására.

            h) A jezsuiták mozdítsák elő a világi munkatársakkal való együttműködést. Életük tanúságával, beszélgetések, képzések és lelkigyakorlatok útján tegyék lehetővé, hogy kollégáik megérthessék az Ignáci vízióból származó nevelés sajátos jellemvonásait. Az igazi hatékonyság érdekében a megosztott felelősség e közös meglátáson, a célok közös vállalásán kell, hogy alapuljon.            

            i) A jezsuita nevelés célkitűzései leghatékonyabb megvalósítása érdekében alkalmaz olyan eszközöket, melyek leginkább alkalmasak a rászorulók szolgálatára. Osztozva a közös célokban és tapasztalatokban különösen is hangsúlyt fektet a tanárok továbbképzésére és folyamatos személyi fejlődésükre. Intézményünk mind világi, mind jezsuita tagjai számára fontosnak tartjuk, hogy a fenti alapelvek átgondolására és iskolánk konkrét igényeire való alkalmazása érdekében rendszeres keretek között szemináriumok, beszélgetések és lelki programok álljanak rendelkezésre.

 

"A jezsuita nevelés kiemelt célja, hogy minden egyes diák intellektuális fejlődése az Isten adta adottságok teljes kiteljesedéséhez vezessen. Ez azonban sosem azonos egyszerűen az ismeretek halmozásával vagy egy foglalkozásra való felkészüléssel, bár ezek is önmagukban fontosak és hasznosak keresztény vezetők nevelésekor. A végső cél azonban mégis a személy teljes, cselekvéshez vezető növekedése: Olyan cselekvésé, mely Jézus Krisztusnak, Isten Fiának, a másokért élő embernek szellemével és jelenlétével töltődik meg. A cselekvésnek e célja, mely a józan megértésen alapszik és a szemlélődés által kel életre, nyeri meg a diákot az önfegyelem és kezdeményezőkészség, integritás és megbízhatóság számára.... Célunk a másokért élő ember nevelése, aki személyiségében kiteljesedett, szakmájában kompetens, a növekedésre nyitott, vallásos, képes a szeretetre és az igazsághoz elkötelezett Isten Népének nagylelkű szolgálatában."[4]

 

Iskolánk diákok, szülők, nevelők és segítők olyan közössége, mely elkötelezett a másokkal és másokért való szolgálat mellett. Közös célunk olyan diákok nevelése, akik nemcsak képzettek mind magán mind társadalmi feladataikra, de akik hitelesen keresztények, képesek és elkötelezettek tenni másokért, Krisztus példája nyomán.

A nevelés célja, hogy a növendékek személyisége helyes irányba fejlődjön. A nevelő előtt lebegjen egy olyan személyiség ideál, amelyet igyekszik mind jobban megközelíteni diákjaival a nevelés során. Mivel minden növendékben más értéket lehet felfedezni, és mást kell kibontakozáshoz segíteni, ezért az általános emberi értékeken túl mindig szem előtt kell tartani a csak arra a diákra jellemző értékeket is. A fenti elvek alapján alakul ki egy ideál, amely felé a nevelésnek tartania kell.

Nevelési ideálunk: a másokért-élő-ember. Célunk, hogy a jezsuita diák az érettségire az alábbiakban különösképpen is érett fiatalként hagyja el intézményünket.

 

4.1 Hitében elkötelezett

A legfőbb keresztény értékek Jézus életében mutatkoznak meg legteljesebben. Ezért a diákok elé példaként az ő személyét és az őt példamutatóan követő embereket kell állítani. Be kell mutatni, hogy mindez hogyan lehet a diákok életének részévé, és hogyan szólhat az ő nyelvükön.

Az érettségi idejére a jezsuita diák megismerte az Egyház alapvető hitelveit és szokásait. Megismerte saját vallásos érzelmeit és hitét, döntött Isten iránti alapvető kapcsolatában, és kapcsolatot talált saját egyháza vallásos hagyományával. E hitbeli növekedés megvalósulását segítjük azzal, hogy az érettségiző

·      fel akarja fedezni életének értelmét és az annak alapjául szolgáló hitet, miután olvasta az Evangéliumot, és megértette az Egyház tanítását Jézusról és megváltó küldetéséről.

·      Eelfogadja minden ember szükségét a szeretetre, tiszteletre és igazságra, miután megtapasztalta a közösségi szellemet, melyet a kölcsönös tisztelet, dialógus, türelem, megbocsátás, szolgálatkészség, önfeláldozás, elköteleződés és köszönet erősít fel benne.

·      Megtapasztalta Istent a csendben, liturgiában, lelkigyakorlatban és imában, miután megismerkedett az egyéni és közösségi ima különböző fajtáival.

·      Kész reflektálni saját lelkiismerete fejlődésére, és morális döntéseket hozni,  miután elmélyült a Szentíráson és az Egyház teológiai és szociális tanításán. Ez erősíti benne a megértést, elfogadást és elköteleződést, hogy másokért élő emberré válhasson.

·      Megtapasztalja a kapcsolatot a hit és a másokért való cselekvő élet között, miután tudja a gyakorlatban, hogy mit is jelent az, hogy "a keresztény hit igazságot szolgál", és megtapasztalta az elköteleződést néhány konkrét szociális tevékenységben.

 

4.2 Szellemileg felkészült

Iskolánkban az érettségiző legyen felkészült a továbbtanulásra. Nem elégséges az, ha egy diák csak egy részterületen ér el eredményt, de képtelen teljes tehetségét kibontakoztatni. A diák aktívan kapcsolódjon be a saját nevelésébe, és ne maradjon a tudás passzív befogadója. Legyen igénye arra, hogy megteremtse gondolkodásában azt az integritást, mely egész életét, így a hitbeli elmélyülést és az igazságosabb világért való aktivitását is magába foglalja. Ezért az érettségi idejére a jezsuita diák

·      "élvezi a szellemi munkát, és törekszik megismerni a minket körülvevő világot;

·      ki fejlesztette képességét a logikusan gondolkodásra;

·      képes a tényeket kritikusan elemezni, és tudását új szituációkra alkalmazni;

·      képes információkat felhasználni és tapasztalatát konstruktívan új gondolatokba fejleszteni, és arról írásban és szóban számot adni;

·      önfegyelmet tanult munkája és ideje megszervezésére, hogy így maximalizálni tudja erőfeszítéseit;

·      elfogadja a tudomány és technika fontosságát a mai világban, bár tisztában van annak korlátjaival is; és

·      megtanult tanulni egyénileg és csoportban, melyben az erősebb segíti a gyengébbet.

 

Az érettségi idejére a jezsuita diák igényes az őt körülvevő kultúrára és annak megválasztásában:

·      megtanulja értékelni a sajátos közép-európai és magyar kulturális örökséget, büszke hazájára, annak történetére és hagyományaira, és ezek alapján szeretne hazája jövőéért élni és tevékenykedni;

·      ismer legalább két idegen nyelvet és megtapasztalt értékelni más kultúrákat;

·      valamely művészeti ágban szerzett tapasztalata útján kreativitását továbbfejlesztette magában.

 

4.3 Elkötelezett az igazság előmozdításában

Az érettségi idejére a jezsuita diák megfelelő ismerettel rendelkezik a szűkebb és tágabb környezete szükségleteivel, és arra készül, amikor maga is részt vehet annak formálásában, mint kompetens, felelős és elkötelezett felnőtt. Felismeri magában azokat az adottságokat, melyekkel maga is tehet az igazságosság előmozdítására, és észreveszi a környezetében működő igazságtalanságokat.

·      Tudatában van az önmagában is megtalálható önzésnek.

·      Felismeri, hogy ma kereszténynek lenni megköveteli az elköteleződést egy igazságos társadalom felépítése mellett.

·      Felismeri, hogy egy pluralista társadalom megköveteli a tiszteletet és toleranciát más emberek és csoportok eltérő véleménye iránt.

·      Együtt érez az igazságtalanságot szenvedőkkel, érzékeny a szegények és rászorulók hangjára, és képes megtanulni a szegényektől, hogy lehet együttműködni velük sorsuk javítása érdekében.

·      Tudatában van társadalmával szembeni jogainak és kötelességeinek.

·      Felismeri a média hatalmát és képes használni azt; felismeri társadalmi rétegek befolyását a modern társadalomban, képes megtalálni ezek céljait és eszközeit annak fényében, amit az egyes személy joga és a társadalom java megkíván, illetve képes kritikusan elemezni a nemzeti és nemzetközi politikát.

·      És minden nehézség ellenére hiszi a személy és a társadalom alakíthatóságát.

 

4.4 Nyitott a fejlődésre

Az érettségiző találkozott már a szeretet, gyűlölet, remény, félelem, az önérték érzése és ennek hiánya, a hazugság és igazság tapasztalatával: szellemileg, szociálisan, hitében, érzelmeiben és fizikálisan érett személyiség, aki felelősséget vállal saját növekedésében. Megtanulta értékelni a kapcsolatok fontosságát, hiszen ezen keresztül gazdagodik élete. Az érettségi idejére a jezsuita diák

·      felelősséget vállal saját tevékenységében és fejlődésében;

·      tanul hibáiból, és nyitott mások véleményére;

·      elkezdett figyelni saját értékeire, és igyekszik aktívan építeni rájuk;

·      kész változni és ezért felelős döntést is hozni, akár külső csoportnyomás ellenére is;

Életünket és világunkat befolyásolják azok a betegségek, melyeket a rossz táplálkozás, a modern életmód, az általunk okozott környezeti szennyezések okoznak. Ezért célunk megtanítani diákjainknak, hogyan lehet egészségesen élni a természeti környezet károsítása nélkül. Az érettségi idejére a jezsuita diák

·      megszereti a természetet, és örömet talál változatosságában és szépségében;

·      kezdi megérteni a környezeti egyensúly fontosságát és megbecsülni a tiszta környezetet;

·      egészséges tisztelettel fordul saját teste felé, tisztában van a testedzés, az étkezés, a higiénia fontosságának, és tudatában a káros szenvedélyek hatásának;

·      egészséges kikapcsolódási szokásokat fejlesztett ki.

 

4.5 Elfogadja önmagát és embertársait

Az érettségiző úton van saját személyiségének formálásában: túllépve az önmagára figyelésen, képes kapcsolatot építeni másokkal. Ennek értelmében kész rizikót vállalni abban, hogy megnyissa magát más ember előtt és elfogadja a másik személy "titkát", és szeresse e személyt. Bár túl van a gyermekkoron, még nem képes teljesen reflektálni a felnőtt szabadságával és önbizalmával:

·      megtanult bízni barátaiban, családja tagjaiban és iskolája néhány felnőttjében;

·      elfogadja önmagát erősségeivel és gyengeségeivel; tud nevetni önmagán, és mer szembeszállni előítéleteivel;

·      képes és akar kapcsolat építeni fiatalabb és idősebb korosztályokkal, a saját és a másik nem tagjaival, illetve más szociális és kulturális hátterű emberekkel;

·      tisztában van önmagával, nemiségével és érzéseivel.

 

Az itt eltöltött évek során a diáknak a Jézus Krisztussal való személyes kapcsolatban is növekednie kell. Meg kell értenie, hogy Jézus arra hívta, hogy kövesse őt, és vele együtt munkálkodjon Isten országának evilági építésén. A jezsuita mottónak megfelelően - „Mindent Isten nagyobb dicsőségére” - a diák egy emberségesebb világ kialakításán dolgozzon a „több” (magis) vállalásával.

 

A 2003. április 16-án elfogadott nyilatkozatot a tantestület 2004-06-21-én megerősítette.

 

 

 

P. Forrai Tamás SJ

igazgató

---

[4] P. Kolvenbach SJ, a Jezsuita Rend Általános Rendfőnökének 1989-ben a Georgetown Egyetemen elmondott beszédéből. In: Ignatian Pedagogy, 6.o.